Autóalkatrészekhez találták fel 1994-ben
A DENSO WAVE, amely akkor a Toyota-csoporthoz tartozó DENSO részlege volt, 1994-ben fejlesztette ki a QR-kódot az autógyártásban használt alkatrészek nyomon követésére. A lineáris vonalkódok túl kevés adatot tároltak, és sok címkére volt szükség, ezért a Hara Maszahiro vezette csapat olyan kódot akart építeni, amely több adatot tartalmaz, és gyorsan olvasható.
A csapat azért választotta a keresőmintákhoz az 1:1:3:1:1 arányt, mert nyomtatványokat vizsgálva azt találták, hogy ez az arány ritkán fordul elő szövegben és képekben. Ez a választás teszi lehetővé, hogy a beolvasó bármilyen szögből gyorsan kiszúrja a QR-kódot.
Mindenki számára nyitott és szabványosított
A DENSO WAVE rendelkezik a QR-kód szabadalmaival, de úgy döntött, hogy a szabványosított kód esetében nem él velük, így bárki szabadon készíthet és olvashat QR-kódokat. Ez a döntés a hivatalos szabványokkal együtt nagyban hozzájárult a formátum széles körű elterjedéséhez.
- 1994: a QR-kódot kifejlesztik a DENSO WAVE-nél
- 1997: az AIM International szabványaként jóváhagyják
- 1999: japán szabványként, JIS X 0510 néven megjelenik
- 2000: nemzetközi szabványként, ISO/IEC 18004 néven megjelenik
- 2000-es évek: bevezetik a Micro QR-kódot, amely az ISO/IEC 18004 2006-os kiadásába is bekerül
- Az ISO/IEC 18004 későbbi kiadásai: 2015 és 2024
A gyáraktól a telefonokig
A 2000-es évek elején Japánban a kamerás telefonokat QR-olvasóval kezdték szállítani, és a kódok megjelentek magazinokban, hirdetésekben és vonatjegyeken. Ázsián kívül a beolvasáshoz általában külön alkalmazás kellett, amíg az Apple 2017-ben az iOS 11-gyel be nem építette a QR-beolvasást az iPhone kamerájába, az Android-telefonok pedig a kameraalkalmazásokon és a Google Lensen keresztül követték.
A COVID-19-világjárvány idején a vállalkozások érintés nélküli étlapokhoz, bejelentkezéshez és fizetéshez fordultak a QR-kódokhoz, ami a beolvasást sokkal szélesebb közönség szokásává tette. A QR Code a DENSO WAVE INCORPORATED bejegyzett védjegye.