Mit fed le a szabvány
Az ISO/IEC 15438 a PDF417 szimbológiát határozza meg: a kezdő- és zárómintákat, a sorjelzőket, a kódszómintákat, a szöveges, bájt- és numerikus tömörítési módokat és a hibajavítási szinteket. Lefedi a rokon változatokat is, például a kompakt PDF417-et, amelyet néha csonkolt PDF417-nek hívnak.
A PDF417-et Ynjiun P. Wang fejlesztette ki a Symbol Technologiesnél 1991-ben. A név a kódszavaiból ered, amelyek mindegyike 17 modul széles, és 4 vonalból és 4 résből áll.
Szerkezet és kapacitás
A PDF417 jelnek 3–90 sora és 1–30 adatoszlopa van. A hibajavítás Reed–Solomon-kódokat használ 929 értékű test felett, kilenc, 0-tól 8-ig terjedő szinttel, amelyek 2 és 512 közötti hibajavító kódszót adnak hozzá.
Maximumán a jel nagyjából 1850 szöveges karaktert, 2710 számjegyet vagy 1108 bájtot tárol. A kisebb MicroPDF417 változatnak saját szabványa van, az ISO/IEC 24728.
- Sorok: 3–90
- Adatoszlopok: 1–30
- Minden kódszó: 17 modul, 4 vonal és 4 rés
- Hibajavítási szintek: 0–8
Kiadások és felhasználás
Az első ISO-kiadás 2001-ben jelent meg, ezt követte egy 2006-os kiadás és a jelenlegi, 2015-ös kiadás. A PDF417-et sok észak-amerikai jogosítványon és személyazonosító kártyán, az IATA vonalkódos beszállókártya-formátuma szerinti papír beszállókártyákon, valamint szállítási és hivatalos dokumentumokon használják.