Mit fed le a szabvány
Az ISO/IEC 16022 a Data Matrix szimbológiát határozza meg: az L alakú keresőmintát, a két szemközti élen lévő pontozott órajelsávot, a jelméreteket, a kódolási sémákat és a hibajavítást. Kimondja a referencia-dekódolási algoritmust és a nyomtatási minőségi követelményeket is.
A jelenlegi forma, az ECC 200, Reed–Solomon-hibajavítást használ, és ezt használja szinte az összes modern Data Matrix kód. A régebbi ECC 000–ECC 140 változatok konvolúciós kódolást használtak, és csak örökölt alkalmazásokhoz maradtak meg.
Méretek és kapacitás
Az ECC 200 jelek négyzetes méretekben 10 × 10-től 144 × 144 modulig, valamint téglalap alakú méretek készletében léteznek. A legnagyobb négyzetes jel legfeljebb 3116 számjegyet, 2335 alfanumerikus karaktert vagy 1556 bájtot tárol.
A további téglalap alakú méreteket, a DMRE-t, később külön szabványosították az ISO/IEC 21471-ben. A Data Matrixnak egy modulnyi csendes zóna kell, sokkal keskenyebb, mint a QR-kód négy modulja.
- Négyzetes méretek: 10 × 10-től 144 × 144 modulig
- Legnagyobb kapacitás: 3116 számjegy vagy 1556 bájt
- Hibajavítás: Reed–Solomon (ECC 200)
- Csendes zóna: 1 modul
Kiadások és felhasználás
Az első ISO-kiadás 2000-ben, a második 2006-ban jelent meg. A 2006-os kiadás sok éven át maradt a fő hivatkozás, amíg 2024-ben ki nem adták a harmadik kiadást. Az iparági szabályok, például a GS1 DataMatrix, erre a szabványra épülnek az FNC1 karakter és a GS1 alkalmazásazonosítók hozzáadásával.
A Data Matrixot széles körben használják kis alkatrészek jelölésére, elektronikában, gyógyszeriparban és egészségügyi címkéken, ahol hasznos a tömör mérete és a közvetlen alkatrészjelölés eltűrése.