A négy GTIN-hossz
A GTIN szám, nem vonalkód. Ugyanazt a GTIN-t különböző vonalkódok hordozhatják attól függően, hol olvassák be a cikket: egy kiskereskedelmi termék általában EAN-13-at vagy UPC-A-t kap, egy doboz ITF-14-et vagy GS1-128-at, egy gyógyszercsomag pedig GS1 DataMatrixot.
Az adatbázisokban a GTIN-eket általában 14 számjegyként tárolják, a rövidebbeket vezető nullákkal kiegészítve, így minden hossz elfér egy mezőben.
- GTIN-8: kis csomagok, EAN-8 hordozza
- GTIN-12: UPC-A hordozza, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában használják
- GTIN-13: EAN-13 hordozza
- GTIN-14: csomagolási szintek, például dobozok, gyakran ITF-14 hordozza
Honnan származnak a GTIN-ek
A cégek úgy jutnak GTIN-hez, hogy az országukban működő GS1 tagszervezettől cégelőtagot licencelnek, majd ez alatt az előtag alatt számozzák a saját termékeiket. A kereskedők és online piacterek gyakran ellenőrzik, hogy a termék GTIN-je egyezik-e a márkatulajdonos bejegyzett előtagjával.
A GS1 kiosztási szabályokat tesz közzé arra, mikor kell új GTIN egy termék módosításakor, például a megadott nettó tartalom változásakor vagy olyan új változatnál, amelyet a vásárló meg akar különböztetni.
GTIN-ek a 2D-kódokban
A GTIN átkerül a 2D-kódokba is. A GS1 DataMatrixban a (01) alkalmazásazonosító után jelenik meg, a GS1 Digital Linket használó QR-kódban pedig a webcímben, például https://id.gs1.org/01/09506000134352.