Mit fed le az EMV QR specifikáció
Az EMVCo EMV QR-kód specifikációja meghatározza, hogyan van elrendezve a fizetési adat egy hétköznapi QR-kódon belül. Két módja van. A Merchant-Presented Mode (MPM) esetén a kereskedő jeleníti meg a kódot, és a vevő banki vagy pénztárca-alkalmazással olvassa be. A Consumer-Presented Mode (CPM) esetén a vevő alkalmazása mutatja a kódot, és a kereskedő olvassa be a pénztárnál.
A specifikáció nem hoz létre fizetési hálózatot. Közös adatformátum, így egy nemzeti rendszer vagy kártyahálózat hozzáadhatja a saját számlaadatait, miközben a tartalom többi része ugyanaz marad. Ezért néz ki szerkezetileg hasonlóan a brazíliai Pix, a thaiföldi PromptPay, a szingapúri SGQR, a malajziai DuitNow, az indonéziai QRIS, a vietnami VietQR és az indiai Bharat QR.
Hogyan épül fel a tartalom
Az MPM-tartalom adatobjektumok sztringje, mindegyik kétjegyű azonosítóval, kétjegyű hosszal és az értékkel írva. Például az 5303840 az 53-as azonosítót (tranzakció pénzneme), a 03 hosszt és a 840 értéket (amerikai dollár, ISO 4217 numerikus formában) jelenti. Az objektumok elválasztó nélkül követik egymást, és egyes azonosítók sablonok, amelyek saját, ugyanilyen formátumú beágyazott objektumokat tartalmaznak.
A tartalomnak a 00-s azonosítóval kell kezdődnie, és a 63-assal, egy ellenőrző összeggel végződnie. Az ellenőrző összeg egy CRC-16/CCITT-FALSE érték, négy hexadecimális karakterként írva, az előtte lévő mindenre kiszámolva, a 6304 karaktereket is beleértve. A beolvasó, amely eltérő ellenőrző összeget számol, elutasítja a kódot, ami a legtöbb gépelési vagy másolási hibát kiszűri.
- 00: tartalomformátum-jelző, mindig 01
- 01: kezdeményezési pont, 11 statikushoz vagy 12 dinamikushoz
- 26–51: kereskedői számlainformációs sablonok
- 52: kereskedői kategóriakód (MCC)
- 53: pénznem (ISO 4217 numerikus) és 54: összeg
- 58: országkód, 59: kereskedő neve, 60: város
- 62: kiegészítő adatok, például számla- vagy hivatkozási szám; 63: CRC
Statikus és dinamikus kódok
A statikus EMV QR-kódot (kezdeményezési pont 11) egyszer nyomtatják ki, és újra használják, az összeget a vevő üti be. A dinamikus kód (kezdeményezési pont 12) egyetlen tranzakcióra készül, és általában hordozza az összeget és egy hivatkozást, így a vevőnek csak jóvá kell hagynia. A pultmatricák tipikusan statikusak, míg a pénztári képernyőn vagy számlán lévő kódok tipikusan dinamikusak.